AUGUSZTUS 20 - MINDEN ÉVBEN
Minden évben, amikor közeledik Augusztus 20-dika, az egész országban nagy a készülődés. Minden hivatalos fórumon a tervekről beszélnek. Sok-sok külsőség kíséri ezt a napot, amelyről a szervezők azt gondolják, hogy méltó az ünnephez. De, hogy mi az igazán méltó, azt az ünnep eredeti tartalma határozza meg! Lehet ünnepelni az ország „születésnapját”, lehet ünnepelni alkotmányt, lehet új kenyeret, és lehet kreálni még esetleg önmagában más szép tartalommal bíró eseményt, de igazi tartalom csak egy van: Szent István királyunk élete és életműve.
Minden évben, készítenek televíziós társaságok riportot az utca emberével. Megpróbálják felmérni és bemutatni, hogy milyen tartalomhoz kötik az emberek az ünnepnapot. Bizony, elgondolkodtató és sokszor elkeserítő válaszokat hallunk. Sokan éppen az ünneplés külsőségeit helyezik a valódi tartalom helyébe. Sokak számára a különféle profán rendezvények, a vízi és légi parádé, de legtöbb tévesen gondolkodó számára az esti tűzijáték jelentik az ünnepet. Az egyik megkérdezett éppen a tűzijátékot jelölte meg az ünnep lényegének. Egy másik megkérdezett már hajlott az igazság felé, hogy István királyt ünnepeljük. A sok lehetetlen válasz között már szinte reménykeltő volt ez a vélemény. A riporter azonban tovább érdeklődött a miért felől. Ekkor jött a hidegzuhany: talán azért ünnepeljük, mert ő csinálta az országban az első tűzijátékot. Íme, az egyik már-már reménykeltő válasz is csak idáig jutott. Lehet rajta nevetni, vagy éppen sírni. Tudnunk kell, a lényeg egészen más, sokkal magasztosabb, és – ha tetszik valakinek, ha nem – tele van vallásos tartalommal, mely része országunk történelmének, életének.
Minden évben emlékeznünk kell ezen a napon első királyunkra: Szent Istvánra! Ő volt az, aki népét országba rendezte, hogy élete, jövője legyen. Ezt az országot sziklaszilárd alapokra akarta építeni, és meggyőződése volt, hogy ezt a hitben tudja megtenni, krisztusi sziklára alapozva. Nehéz körülmények között, és Istenbe vetett hittel kiállt megpróbáltatások sorozatán át teljesítette felelősséggel vállalt feladatát. Minden rendeletében tükröződött az alapgondolat: Istenben biztos jövőt, népem minden tagjának! És valóban sikerült olyan országot építenie, amely kedves volt Isten előtt, és tekintély volt egész Európában. Világosan látta Szent István, hogy népének az a jó, ha ez az építkezés ilyen alapon folytatódik az ő halála után is. Amikor azonban a trón utódlásának kérdésében ez nem látszott biztosítottnak, és veszélybe került népe élete-jövője, hitének megfelelően keresett az ország népének szeretetben uralkodó erős oltalmazót. Ezt a Boldogságos Szűz Mária személyében találta meg, így neki adta át, ajánlotta fel az országot. Bármi is történik a trónviszályban, népét, annak jövőjét erőskezű, szent uralkodó lábai elé tette. Abban a történelmi helyzetben feltétlenül igaz, de bármely korban ugyanígy: jó döntést hozott, tökéleteset cselekedett.
Minden évben, ezen a napon Szent István ünneplésében ezt a felajánlást ünnepeljük, az ünneplésben pedig lélekben azonosulunk az ő szándékával, és örvendezünk felette. Életet nyertünk az ő döntésében Mária, Nagyasszonyunk által.
Minden évben ehhez a naphoz kötjük mindennapi életünk biztonságát szimbolizáló kenyér feletti hálaadó örvendezésünket. Hagyományosa erre az időre fejeződik be a búza aratása, és megszülethet az új lisztből az új kenyér. Ennek megáldását végeztük ezen a napon a szentmisében, és kértük Isten áldását magunkra, életünkre, becsületes munkánkra. Mindezt hálaadással tettük, hiszen megtanultuk Szent István királyunktól, hogy Isten ad nekünk igazi jövőt, és ezért folytonos hálával tartozunk neki. Legyen szent számunkra ez a mindennapi ajándék, örüljünk annak, hogy nekünk van. Egyben kérjük Istent egymásért felelős szeretettel, hogy minden embernek legyen! „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!”
Minden évben legyen fontos számunkra ez az ünnep, igazi tartalma szerint. Ünnepeljük Szent István királyban az Isten gondoskodó szeretetét, és emelkedett lélekkel együk meg a megáldott új kenyérből nekünk jutó falatot.
Horváth Lajos plébános