Nána települések találkozója 2007

NÁNA TELEPÜLÉSEK TALÁLKOZÓJA 2007

A szervező település, NÁNA története

    Szlovákai legdélibb részeén a Garam és a Duna torkolatánál fekszik, kis településünk Nána. Délről Párkány, északról Kőhídgyarmat, nyugatról a Budapest-Pozsony vasútvonal választja el Ebed és Muzsola községektől. Keletről a Garam folyón túl Kicsind és Garamkövesd a szomszéd községek. Párkánytól mindössze 2 kilométerre fekszik. Katasztrális területe 1795 hektár, tengerszint feletti magassága 110m. Lakóinak száma 1165 fő, a lakosság összetétele: 75% magyar, 22,6% szlovák és 2,4% egyéb nemzetiségű. A lakosság 84,3%-a római katolikus. Községünk Nána-Beszter nemesített várjobbágy nemzetiség ősi fészke. Első ízben a 12. század felétől 1157-ben fordul elő az írásos feljegyzésekben, oklevelekben, amely évben vámját II. Géza fejedelem az esztergomi egyháznak adaományozza. 1128-ban a Nána-Beszter nemzetiség tagjai az itteni birtokukat elkülönítették az esztergomi egyház földjeitől. 1291-ben a településen Ladomer érsek plébániát alapít, amely 1337-ig fennállt. A török világban a helység elpusztult, majd az 1732-es években megtartott egyházlátogatási okmányok szerint Nána, mint major szerepel, 108lakossal. A 17. század végén szlovákokkal telepítették be, majd a 18. század második felében alakul át jobbágy községgé. 1737 augusztusában határrendezésre kerül sor Párkány, Nána és Ebed községek között. Ekkor kerül sor a vitás határdombok kiegyenlítésére, valamint új határdombok kijelölésére. 1780-1790-ben II. József uralkodása idején Nánát mint települést /possesio/ önálló helységként nyilvánította. Ekkor a településnek 300 lakosa volt. Itt alakították ki a káptalanhoz tartozó birtokok központját, ezért Nánán kúrát létesítettek, ahol az esztergomi káptalan kapott székhelyet. A római katolikus templom 1791-ben épült és ugyanebből az időből származik a templom mellett lévő kastély, amely az esztergomi káptalan tulajdona. A templom és a falu védőszentje Szent Vendel. A teleülés az 1848-1849-es szabadságharc idején sokat szenvedett, mivel nem csak az ellenség, hanem az ellenük harcoló és átvonuló katonaság is egyre fosztogatta és bántalmazta a lakosságot. De nemcsak ilyen jellegű veszély volt, hanem az itt élőket évente négyszer-ötször kiáradt Garam vize is fenyegette. Az alacsonyabb fekvésű földeken a termést a kiáradt víz teljesen elpusztította. A legnagyobb áradás 1876-ban volt, amelyről a krónikák is megemlékeznek. Az első világháború befejezéséig Esztergom vármegye közigazgatásilag Párkányhoz tartozott. 1938 november 7-től 1945 május 9-ig Magyarországhoz tartozott. 1960-ban Párkányhoz lett csatolva mely tartott 1990 december 31-ig. 1991 január 1-től ismét önálló község, polgármestere 2002-ig Durbits László.
    A községben 2003-ban avattak jelképeket: címert, zászlót-lobogót, és pecsétet. Mivel a falu a 14. századig Nána-Beszter nemzetséghez tartozott így a címere is ezt jelképezi. A Beszter csalás családi címerében szerepel a nyíllal átlőtt nyakú ló. A család címerében teljes nagyságú ló szerepel, a községi címer kialakításánál a ló feje és a két első végtagjáig van feltüntetve. A családi címer színe kék volt, a községi címer viszont zöld, ami a mezőgazdaságra utal, valamint a címer sarkában a szőlőfürt motívum szerepel, utalva a szőlőtermelő vidékre. A község lobogója öt színsávból tevődik össze: zöld, fehér, zöld, sárga, zöld.
    A faluban óvoda, alsó tagozatos kis iskola, sport és kulturális szervezetek, kisüzemek, magánvállalkozások működnek. A falu természeti adatottságai és lehetőségei, a Hegyfarok és a Garam folyó teljes szépségében nyújt testi és lelki felüdülést. Lakosaink tudják, hogy gazdag múltú községben élünk, együtt őrizzük és ápoljuk őseink által reánk hagyott örökségeket.
    Feladatunk, ha úgy tetszik történelmi, ha úgy tetszik a legköznapibb: a múlt emlékeit ápolni és óvni, a jelent és jövőt.

Matuska Zsuzsanna
polgármester