Idén 28-an vettünk részt a kiránduláson. Egy kisebb k.b.: 32 személyes busz állt rendelkezésünkre. Két bakonybéli sofőrrel indultunk útnak augusztus 12-én este 10 órakor. A buszunk a falun belül több helyen megállt, így senkinek nem okozott akadályt a rengeteg bőrönd cipelése. Idén a csoport vezetője Nagy Kati néni lett. Mikor mindenki búcsút vett az itthoniaktól és kényelmesen elhelyezkedett a buszban, elindultunk. Idei útirányunk ebben az évben kissé megváltozott, így Németországot nem Ausztria felé közelítettük meg. Szlovákia-Csehország-Németország volt az útvonal. A buszon töltött éjjelünk nyugalmasnak mondható, autópályán mentünk, gyorsan tudtunk haladni. Buszsofőreink kétóránként váltották egymást, így mindig megálltunk egy benzinkútnál, ahol rendszerint meglátogattuk a mosdót, kinyújtóztattunk magunkat, majd 10-20 perc múlva mindenki újra a buszon volt, és indulhattunk tovább. Próbálkoztunk az alvással útközben, véleményem szerint-bár eltérő mértékben-mindenkinek sikerült legalább 1-2 órát bólintania. Majd lassan hajnalodott, felkelt a nap, átvészeltünk egy rettentő unalmas délelőttöt és egy fél délutánt.
4 óra körül végre megérkeztünk Jaderbergbe. Ott már vártak ránk a cserekapcsolat kinti szervezői és természetesen a vendéglátóink. A tanácsházban lettünk köszöntve, ott étellel és itallal kínáltak minket, majd eligazítottak mindenkit, ki hol lesz elszállásolva. Szó esett a heti programról egy- két mondatban, majd 5 óra körül elindultunk a vendéglátókkal a szállásunkhoz. Aznap mindenki már kellőképp fáradt volt, így a német családdal tölthettük az estét.
Pénteken a Jade-Weser térségi építkezés megtekintése volt a délelőtti program. Buszunk összeszedett mindenkit a Jade környéki kis falukon, tanyákon, majd fél 10-től két csoportra lettünk osztva. Minket fiatalokat játékosan vezettek be a tengerparti építkezés rejtelmeibe a promóciós közontban, a többieknek pedig megmutatták az építkezés folyamatát. Ezután egy tengerparti étteremben megebédeltünk, és elindultunk az Ulmer csoki gyárba. Ott egy kisfilmet láthattunk a csokoládé készítéséről. Majd ezután lehetőségünk volt édességet vásárolni, sőt rengeteg csokoládét kóstolhattunk meg. Délután 5 órától pedig egy strandot és egy természetvédelmi területet tekinthettünk meg. Itt vacsorázhattunk meg, egy hatalmas sátor volt számunkra felállítva, majd a németek által igen kedvelt grillkolbászt kaptunk sokféle salátával.
Szombat
délelőtt családi program volt, sokan bevásárló körúton vettek részt. Majd
délután 16 órától közösségi programon és grillezésen vettünk részt a focipályán.
Vasárnap délelőtt részt vettünk a sehestadti közösségi misén. Majd utána itt étkezési lehetőség is volt. Délután pedig megint kisebb csoportokba rendeződtünk, így volt, aki az állatkertben és a vidámparkban volt, és volt, aki pedig kajakozáson vehetett részt. Az estét pedig újra a szállásadóinkkal töltöttük.
Hétfőn reggel a gyerekek a jadei általános iskolában megismerkedhettek az ottani 8. osztályos diákokkal, akik ugyanúgy mint mi, és egy osztrák iskola részt vesznek a Comenius programban. A többiek pedig Bremenhafenbe látogattak el. Délután pedig közös programok voltak a német szállásadókkal.
Kedden pedig elérkezett az utolsó nap, melyet együtt tölthettünk Jadeban a szállásadóinkkal. Délelőtt tájékoztatót hallhattunk a jövőbeni iskolai kapcsolatokról a Comenius program keretében. Ezután szabadidős elfoglaltság volt, mindenki összepakolta a bőröndöt, elintéztünk még 1-2 fontosabb dolgot, majd 8 órakor a tanácsházában találkoztunk utoljára. A német szervezők nevében Ferdinand búcsúbeszédet mondott, majd érzékeny búcsút vettünk szállásadóinktól és nagy bánatunkra hazaindultunk.
A hazaút gyorsabbnak tűnt, kevesebbszer álltunk meg, szerencsére nem keveredtünk dugóba, szerencsésen megérkeztünk, másnap délre már itthon is voltunk.
Ezen az egy héten úgy érzem még jobban elmélyítettük Bakonynána és Jade kapcsolatát, nagyon remélem, hogy a jövőben is ilyen jól fog működni e két egymástól ilyen távol fekvő falu viszonya.
