NÁNA FALVAK TALÁLKOZÓJA - ALSÓNÁNA 2009

Október  10. – szombat. Hajnali fél hatkor jelez az ébresztő. Hétvége van, de fel kell kelni, mert 6 órakor indulunk Alsónánára. A mai napon javarészt az Edelweiss Dalkör tagjai képviselik Bakonynánát az időről-időre megszervezésre kerülő Nána-találkozón.
    Tegnap már buzgón csomagolt a társaság. Befér, nem fér be? –kérdezgették egymástól. Felpakoltuk a Falumúzeumból azokat a tárgyakat, melyekből kisebb kiállítás keretében be tudjuk mutatni, milyen volt Bakonynána régen és most. Kerültek a tárlati anyagba képek, újságcikkek, miniatürizált bányászeszközök, hímzések, régi használati tárgyak és még sok egyéb.
    Felkészült a csapat a főzőversenyre is. A kellékek a csomagtartóban. A dalkör tagjai között két képzett szakácsnő is található. Strausz Ferencné Marika lesz a főszakács.
Két járművel utaztunk, velünk tartott a falu részéről kinevezett „operatőr”, Prém Balázs is, hogy megörökítse a nap eseményeit. A dalkör már hetekkel ezelőtt megkezdte a felkészülést, hogy méltóképpen képviselhessük településünket a találkozón.
    Két és fél óra alatt értünk a Tolna megyei kisközségbe, Alsónánára. Mi voltunk az első fecskék, ha a helybelieket nem számítjuk. A kb. 700 fős településen már izgatottan és nagy örömmel várták a vendégeket. Bármerre néztünk, minden azt jelezte, milyen szeretettel, gondossággal, körültekintéssel készültek a házigazdák a rendezvényre. A környezet, az irányunkban mutatott figyelmesség! Ilyen barátságos, megtisztelő fogadtatásra nem is számítottunk. Minden gesztus, minden szó azt mutatta, hogy megbecsült részei vagyunk a mai napnak. Talán még a jó időt is a vendégek kedvére rendelték! Az általános iskola egyik helyiségében köszöntöttek minket, majd elfoglaltuk a részünkre kijelölt sátort és „belaktuk”.
    Mindenki sürgött-forgott, díszített, pakolt. A fiú szakasz (Kropf Miklós, Prém Balázs, Valler Tamás) összeállította a főzőapparátust. A szakácsnők és konyhalányok előkészítették a főzéshez szükséges alapanyagokat. Hozzávalókat hoztunk is, kaptunk is, így tele lett a kondér.
    Aki már kivette a részét a munkából rövid helytörténeti sétára indulhatott. Megtekintették a pincesort – az alsónánai bor ugyanis jó hírnek örvend, magam is alátámaszthatom -, majd a templomot, és nem utolsó sorban egy helyi művész bemutatkozó kiállítását is. Képei és gobleinjei egyedi szemléletűek voltak és élvezetes látványt nyújtottak.
    A délelőtt folyamán egyre másra érkeztek a többi NÁNÁ-k is: Felsőnána (Tolna megye), Tiszanána, Kisnána (Heves megye) és végül a szlovákiai Nána. Alsónána erdélyi társközsége is képviseltette magát egy vérbeli és belevaló cigányzenei együttessel, akik már „Jó ebédhez szól a nóta” programot szolgáltattak minden vendégcsapat részére. Dalos kedvűek lévén, miránk sem lehetett panasz.
    Sok-sok nézelődő állt meg a sátrunknál, mi is körbejártuk a többi község sátorait. Sok ismeretlenből lett kedves ismerős ezen a délelőttön. A déli harangszó és korgó gyomrunk jelezte, ebédidő van. Jó szívvel invitáltunk olyan vendégeket is asztalunkhoz, akik nem főztek a mai napon. A szakácsnő méltán feszíthetett kötényében, aki evett a főztjéből, csak dicsérettel illette. Főzőtudományát hivatalos elismerés is méltatta, Bakonynána lett a főzőverseny első helyezettje.
    Délután a helyi közösségi épület udvarán felállított sátorban folytatódott a rendezvény. Kezdődött az országzászló átadás tiszteletére összeállított köszöntővel - verses-zenés programmal,  folytatódott a helyi dalkör és gyermek színjátszó csoport előadásával. A vendég együttesek is hamarosan sorra kerültek. Végezetül a falvak polgármesterei, alpolgármesterei rövid bemutatkozással és köszönetnyilvánítással fejezték be a műsort.
    Ezt követte a szüreti felvonulás, melyen régi népi hagyományokat elevenítettek fel. Színes és pezsgő forgatagban vonultak végig a falun, itt-ott megálltak, énekes és táncos életképeket, régi ünnepi szokásokat láthattunk a többségében fiatalokból álló helyi szereplőktől.
    A felvonulást követően a házigazdák megajándékozták a vendégcsoportok minden tagját egy-egy emlékpólóval, mutatós üvegpohárral, hogy emlékezzünk jó szívvel erre a szép napra, a jó barátokra, a közösségi összetartásra és arra, hogy nem vagyunk egyedül a világban. Sok miénkhez hasonló település küzd a fennmaradásért,  a hagyományai, értékrendje megőrzéséért. Ezek a pillanatok segítik megacélozni a lelkünket, hogy továbbra is a szabadidőnkben, fizetség, sokszor elismerés nélkül is van értelme őrizni a lángot a következő nemzedékek számára. Ez az üzenet. Hallgassátok!

Soósné Regenye Csilla

További képek az eseményről...