Falucímer...

A pajzsfő közepén a környék legjellegzetesebb fája, a bükk kupacsa  és makkja látható. A bükköt közrefogó két, szimmetrikusan elhelyezett búzaszál a mezőgazdasági és maga a bükk- motívum az erdei kultúrát tükrözi. Kétoldalt ( a pajzstalp elején és a pajzstalp hátsó részét ) feketével jelölt sziklavájatba foglalatban jelentkezik a településhez köthető legfőbb nevezetesség, turisztikai célpont, a Gaja patak Római – fürdő vízesésének képe.
„A vas nem fogja a sziklát, ám a kis patak mozsárszerű vájatot alakított ki teknőszerű mederrel.” (Rómer Flóris)
Az idézetben és a címeren szereplő vízesés, az alakító víz az itt élők erejét és összefogását is szimbolizálja.
A pajzstalp közepén stilizált sziklák között jelzett vízesésnek több olvasata is lehet:
vízesés, amelyből az egész létezés megszületett és az élet csíráját hordozza,
az élet víznek szoros kapcsolata van az élet-fával  (bükkfa), a növények szárai egy-egy vízhullámban folytatódnak
ugyanígy fogható fel a képelemeket egyesítő liliom forma, amely alakjával kifejezheti a keresztséget is, melynek során a megkeresztelt új életre születik, a liliom Szent Anna egyik attribútuma is, ez utalás arra, hogy a bakonynánai templom védőszentje Mára anyja, liliom alakzat a honfoglaláskori palmetta (életfa) formaanalógiájaként is értelmezhető, utalásképpen a középkor óta itt élt magyar őslakosságra, a kék a meghatározó számú németajkú lakosság népművészetéből következik (bútor, viselet). A címeralkotó a gabona-bükk köteget magába foglaló arany színű, többjelentésű alakzatot (liliom, palmetta, kéve) az 1842-ben készült falupecsét búzakéve-motívuma alapján is készítette.
A címerrajzmintát Szűcs István Miklós okleveles képzőművész tervezte és állította össze.