A
vízben, vadban bővelkedő Gaja-völgye már ősidők óta vonzotta az embert.
A Bakonyvidék legtöbb községében találnak római emlékeket,
tehát
jóformán az egész vidéket
benépesítették már a rómaiak.
1899-ben
Bakonynánáról 363 db-ból álló
középkori éremlelet a Nemzeti Múzeumban,
újabban pedig az alsómalom melletti sziklafal
repedéseiből több
Mátyáskori ezüstpénz került a
Veszprémi Múzeumba.
1488-ban Nana Domonkos préposté volt, akinek jobbágyai 21 forint adót
fizettek. 1555-ben Oroszlán bég a nánaiakat is Fehérvárra parancsolja.
1564-ben a török felégette. 1570-ben újra lakott, de most már a török
uralom alatt áll. Ennek következtében a népes telekállomány rohamosan
fogy.
1597-től elnéptelenedik,
s csak 1622-ben jelenik meg ismét a népes faluk között. 1660-ban újra
puszta hely, hosszú évtizedekig mint prédium Dudarhoz tartozik.
A 18. század kezdetén még református magyarok lakják, kiknek templomuk
is volt. Gróf Nádasdy Ferenc tábornagy és a tőle meghívott ciszteriek
térítő munkája elől azonban Dudarra távoznak, kiknek helyét a német
telepesek foglalják el. A zirci anyakönyvben 1735-ben van az első
bejegyzés Nánáról, mely 1763-ban kap külön anyakönyvet.
Megélhetési forrásai a földművelés, de
még inkább az állattenyésztés. A
falu egyetlen malma a XVI. században jobbágyi birtok
volt. Újat az
uraság építetett. A németek inkább
az erdő nyújtotta lehetőségeket
kezdték kihasználni. Meszet és szenet
égettek. Az erdő fáját Veszprém,
Székesfehérvár és Győr piacain adták
el.
A XVI-XVII. században Nána a győri püspöknek a
szolgáltatja be
tizeddézsmáját. A XVII. század
közepén a töröknek adják a
tizeddézsmát.
Az új népesség először 1744-ben
kötött szerződést urával, utána
1762-ben.
A XIX. század elején
vallásnap lesz a kegyura s ennek segítségével 1826-ban épül fel a falu
mai temploma 11 ezer forint költséggel,a lelkészlakot pedig 1830-ban
építi fel Mann Alberik, mint a kronosztikonja is hirdeti.
A Bakonyvidék több ízben volt jelentősebb népmozgalmak színtere. A
németek egy rétegei a történelem során különböző szakaszokban és
népmozgalmi hullámokban kerültek mai lakóhelyükre. A török kiűzése és a
Rákóczi - szabadságharc következtében elnéptelenedett területekre 1689
- 1740 között települtek be mintegy 40 Veszprém megyei helységbe.
(Bakonynána 1744. svábok) Ezen újabb települők nagy szorgalommal láttak
neki az elmúlt háborús évszázadok hiányainak pótlásához. A
Bakonyvidéken letelepült délnémetek, kiket általában jól-rosszúl
sváboknak neveznek, Németország és Ausztria különböző vidékeiről
származnak.
A Bakony falvaiban
a dunai-bajor dialektust beszélik. A telepesek nagy része bajor, kisebb
csoportjuk sváb területről jött, az Esterházyak a Zichyek, a veszprémi
püspökség és a zirci apátság telepítési akciójaként.
A bakonyi németeknél - és ezek hatása alatt
a magyaroknál is - mind gyakrabban tapasztaljuk, hogy az
utcáról kis-, és nagykapu vezet az udvarra. A kapu
mellett kis virágoskert virít. A németek a
hazájukból hozott népszokásokból
sokat megőriztek. Így például nem nagyon
változatos dallam, de mindig két - vagy több hangon
énekelt érdekes népdalaik rendszerint még
óhazából származnak, s öröklődtek
nemzedékről nemzedékre. A fiatalság nagyon szeret
énekelni. Vasár- és ünnepnapokon stb. is
mindenfelé fel-felcsendül a csoportokba verődött
legények és lányok vegyeshangú éneke.
A Bakonyvidék
lakóinak ruházata főleg a régi idők nőinek
tarka-cifra ruházatához képest szinte
túlságosan egyszerű. A kultúra
nivelláló hatását talán sehol sem
éreztette nálunk annyira, mint éppen a
ruházat terén. A férfiak ünneplő
ruhája sötétkék vagy fekete
posztóból készül, testhezálló,
de nem feszes nadrágot viselnek csizmával, a lapos
gombokkal díszített kabát pedig rövid, alig
tenyérnyivel hosszabb a mellénynél. A
férjezett nő ünnepi alkalomkor csak fekete
ruhát visel. Meglett asszonyok, anyók télen egy
nagy fekete kendőt viselnek.
Gajapatak - a nép
már régóta alkalmazza e megnevezést, a
Bakonynánától húzódó,
kanyargós szurdokvölgy vízfolyása.
Szekérút, malomárok, vadaskert,
fűrészmalom, bükkfák és a mind
erősebbé váló zajról vehetjük
észre, hogy már az úgynevezett Római -
fürdő fölé érkeztünk.
A Római - fürdő
megkapó fenségét toll alig írhatja le,
elbűvölve állunk a vadul össze-vissza hányt,
hippurit mészkősziklák közt zúgó,
örvénylő, kanyargó, s itt - ott több
méternyire is lezuhanó Gaja tajtékozó
vizének közelében, s alig tudunk
ráeszmélni arra, hogy itt most tulajdonképpen a
Bakonynak egy vadregényes zugában állunk.
|
Évszám
|
A népesség száma
|
|
1785
|
668
|
|
1829
|
886
|
|
1857
|
696
|
|
1869
|
1027
|
|
1890
|
1210
|
|
1910
|
1197
|
|
1930
|
1179
|
|
1941
|
1204
|
|
1949
|
1496
|
|
1960
|
1198
|